A Szabó Veronika (Nyíregyháza) felhasználó összes verse >>>
Sodor a sors
Ágas-bogas tájon járok,
hátam mögött szalmabábok,
felhők alatt vadmadarak,
nem találom kiutamat.
Valaki jön talán elém,
fehér lován vágtat felém
síppal, dobbal, hegedűvel,
aranyszélű keszkenővel.
Elmegyek a világszélre,
kinyújtani karom érte,
sodor a sors, elvisz messze,
visszautam vajon lesz-e?
