A Z. Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Emlékeim gyertyafényben
Gyertyafényben gondolok Rád.
Keringőt járnak emlékeim.
Kincset rejtő, láthatatlan zsákból
emelem ki régi élményeim.
Emlékszem, hogy fogtad kicsi kezem,
s elvezettél, ahová csak kellett.
Mesét mondtál, s én hittem, hogy igaz!
Kedvességed mindenre kiterjedt.
Láttam, ahogy tüzet raksz a spórba,
melegíteni a mosóvizet.
Sikáltad a padlót, virágot locsoltál,
s a jószágnak megszedted a füvet.
Fáradtságra sosem panaszkodtál,
csak tetted a dolgod, ahogy jónak láttad.
Befontad a hajam, szépen öltöztettél,
bármi történt, a sarat mindig álltad.
Még érzem illatát a húslevesednek,
s a mákos kalács ízét is a számban,
Tenyerembe fogom két dolgos kezedet,
s látom, miként alszol el az ágyban.
Gyertyafényben gondolok Rád.
Keringőt járnak emlékeim.
Kincset rejtő zsákom párnám alá rejtem,
s visszazárom régi élményeim.
A sors elvitt tőlem örökös hazába, hol
angyalok vártak, díszsorfalat állva,
hol csendben elpihensz a mindenség egén,
s gyertyaszál lángjával integetsz felém.
