A Z. Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Végül
Emberek megváltó
ölelésre
vágynak.
Apadó patakok
lassult táncot
járnak.
Ordító szél döngöl
megtépázott
fákat.
Jajgató levegő
sötét felhőt
láttat.
Megfáradt csillagok
fényei csak
kopnak.
Omladozó idők
emlékeket
lopnak.
Madárdal elcsitul,
nem épül új
fészek.
Bánatos szemekkel
elköszön az
Élet.
