A Z. Szabó Veronika felhasználó összes verse >>>
Te meg én
Te vagy a kép, én a keret,
Te a komoly, én, ki nevet.
Te az ügyes, én az okos,
Te a tiszta, én a poros.
Te a ház vagy, én a tető,
Te vagy a mag, én a vető.
Te valóság, én az álom,
Te pihensz, én utam járom.
Te vagy a nyár, én a tél,
Te a jégcsap, én a dér.
Te vagy a szem, én szemüveg,
Te a sapka, én a süveg.
Te az asztal, én a szék,
Te a csinos, én a szép.
Te a város, én a falu,
Te kerítés, én a kapu.
Te az ösvény, én az út,
Te a víz vagy, én a kút.
Te a kolbász, én a kenyér,
Te a tíz ujj, én a tenyér.
Te a lárva, én meg a báb,
Te vagy a kar, és én a láb.
Te vagy a perc, én az óra,
Te hegyre mész, én a tóra.
Te vagy a Nap, én meg a fény,
Te az erkölcs, én az erény.
Te a halász, én a hal,
Te a jobb vagy, én a bal.
Te egy rovar, én egy virág,
Te egy élet, én egy világ.
Te vagy a sors, én a kezed,
Te velem vagy én meg veled.
