A Mészáros Attila felhasználó összes verse >>>
Mikor kettesben maradtunk
Mikor kettesben maradtunk,
Csak mélyen hallgattunk,
Időnként egy-egy szó
törte meg a néma csendet,
Gyáva voltam megfogni kezed.
Féltelek téged átölelni,
S gyengéden magamhoz húzni,
Rettegéssel töltött el
A bizonytalan válasz,
hogy számodra legyek-e támasz.
A semmit megbánva
magányosan vonultunk ágyunkba,
A levegő szikrákat vetett,
Féltünk a lépésektől,
Elűzettünk a beteljesüléstől.
