A Keszey Anett felhasználó összes verse >>>
Remény
Néha nem is értjük, mivé az élet..
Miért ér véget á-nak meg b-nek
túl korán..
Nem fogja fel elménk, hisz oly könnyen felejt még..
hogy életünket élhetjük okosan..
vagy ostobán.
Az egyik ember választ, majd választ tán a másik
s választása végül csak akkor hibádzik,
ha az utolsó napján, arcán legördül egy könnycsepp
s rájön, élete fénykorát nem volt kivel töltse,,
hisz ő a magányba, a sajnálatba menekült.
S élete végén, mikor ez kiderült,
szánta, bánta s tanította nekem:
hogyan ne éljem le hosszú, szép életem;
hogyan lássam meg mindenben a tavaszt..
s hogyan adjak reményt,
hogyan adjak vigaszt.
„Add magadat, fiam!
Hagyd, hogy a világ lássa!
Nem vagy te senkinek rosszakarója..
nem vagy te senkinek hasonmása.
Akard az emberi értéket büszkén képviselni,
ne hagyd a rossz embert az útján végigérni!
Ha így cselekszel, így élsz majd, nem esel hibámba.
S felemelsz mindenkit, nem véve majd számba:
ki gyerek, ki felnőtt,
ki gazdag, ki szegény..
Hiszen tudod magad, milyen értékes vagy,
tudod mi a remény!
Tudsz majd őszintén, szívedből szeretni.
s tudsz majd kedvessé, hűségessé lenni!”
