A Keszey Anett felhasználó összes verse >>>
Köszönöm
Ápoltál, míg beteg voltam.
Fogva tartottad fekete foltos fájdalommal teli,
megsebzett szívemet.
Szereteted körbeölelt..
Kezed soha nem engedte az én remegő, vén kezemet.
Köszönöm hát neked, te jó szív!
Hogy szerettél és nevettél,
mikor a legnagyobb szükségem másra sem volt!
Ha tán majd újra látlak, Te nem leszel szívemen, sohasem
fájó fekete folt.
