A Székely Anita felhasználó összes verse >>>
Félsz a magánytól
Reggeltől estig körbevesznek arctalan emberek
Mégis félsz a magánytól
Szólhatsz bármikor, szavaidra figyelnek jól
Mégis félsz a magánytól
Mikor tested forró, van ki szeretetével hűtse
Mégis félsz a magánytól
Fáradt szemhéjadra kapsz édes csókokat is
Mégis félsz a magánytól
Eléd tárják vélt jövőképed szépséges keretben
Mégis félsz a magánytól
Leendő gyermekeid kacaját már hallod
Mégis félsz a magánytól
Mi a baj veled?
Miért félsz a magánytól?
Mit érzel?
Miért félsz a magánytól?
Nem te vagy a szél, mi sorsod homokszemeit fújja
Bármikor jöhet a magány
Isten dönt, és ennek tényként kell szolgálnia
Bármikor jöhet a magány
