A Boleraczki Tamás felhasználó összes verse >>>
Egyedül
Egyedül állsz a sötét szobában,
Melyhez tartozik ezer kijárat.
Ezer ajtóból ezeregy zárt.
Helyzeted rosszabb, mint a várt.
Önmagad rekesztetted el a külvilágtól,
A szeretet, az öröm, a boldogság hazájától.
Szörnyű magányodban a gondolat,
Mint vadász nyila hasítja át elmédet;
- Miről is szól az élet?
Lassan tested minden porcikáját átjárja a fájdalom,
Mit másoknak okoztál.
Fejed vered a falba.
Eddig nem gondolkodtál?
Ki késztetett rá, hogy másokat eltaposva szerezz tekintélyt?
Ki akadályozta meg, hogy szívedet követve élj?
A válasz egyszerű –
Te.
Te voltál, ki az intőszavak ellenére rossz döntéseket hozott.
Te voltál, ki mások érzéseivel nem foglalkozott.
A rádöbbenés katarzisától megrészegülve,
Mint sóval teli zsák zuhansz a földre.
Ingerült leszel ahelyett, hogy félnél.
Így válsz önmagad ellenségévé.
