A Popescu Bernadett felhasználó összes verse >>>
Kislányomnak
Havas tájakon mereng szemem,
Amíg soraim írom Neked.
Lelkem leple lehull most a girbegurba sorok között,
Álombeli pillanatok bújnak gondolatok mögött.
Lassan olvass, jól figyelj, minden betű Hozzád szól,
Ott pihensz a szívem csücskén, itt bent, hol ott játszol.
Mindig őrizlek, és veled leszek, ha félsz,
Igaz akkor is, ha nem, akkor is, ha kérsz,
Gondom lesz majd Rólad.
Sokáig vártunk mi Tereád,
Zengő hangú védszellem.
Előbújt a nap, boldog mert lát,
Reádszáll a védelmem.
Elhozott a kisangyal,
Tőled szárnyal most a család.
Lelked kedves, fiatal,
Ettől boldog édesanyád.
Követlek az élet útján,
Kezed fogom idő múltán.
Innen nincs is már visszaút,
Nálad a szív, mi visszahúz.
Csodás szempár, mi rajtam szalad,
Serény kéz, mi arcomon matat.
Elolvaszt a száj, kacaja a Tiéd,
Mondd..Tudom fel kell nőni, de mondd, miért?
