A Tamáska Zsolt felhasználó összes verse >>>
Elkeseredve
Nincs többé, már elmúlt,
A mosolyod, a nevetésed nem látom többé,
A boldogság, mint a reggeli szellő vált köddé.
Nincs többé, már elmúlt,
Soha nem ölelhetlek már magamhoz,
Semmi sem volt fogható szerelmes szavaidhoz.
Nincs többé, már elmúlt,
Hiába minden ima és könyörgés,
Sírásom csak halk nyöszörgés.
Nincs többé, már elmúlt,
Pedig nagyon szerettelek,
Túl későn fogtam fel, hogy elvesztettelek.
Nincs többé, már elmúlt,
Pedig mennyi szép emlékünk van,
Éveket öregedtem míg megbocsájtást vártam.
Nincs többé, már elmúlt,
Kitettem a szívem és a lelkem,
Nyugalomra a mai napig sem leltem.
Nincs többé, már elmúlt,
Nem látom többé szerelmes arcod,
Gondolj rám még egyszer, míg az igazak álmát alszod.
Nincs többé, már elmúlt,
Véget ért az álom, mit közösen alkottunk,
Az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodtunk.
Nincs többé, már elmúlt,
Remélem, jobb lesz neked nélkülem,
Küzdöttem azután is, hogy kiálltak mögülem.
Nincs többé, már elmúlt,
Befolyásoltak a nézeteltérések és viták,
Mégsem vagyok több, mint egy tizenéves diák.
Nincs többé, már elmúlt,
Végéhez ért a legcsodásabb táncunk,
Talán egyszer mindketten megbánjuk.
Nincs többé, már elmúlt,
Útjaink végleg külön váltak,
Karjaim az idők végéig csak rád várnak.
