A Tamáska Zsolt felhasználó összes verse >>>
Hunyd le a szemed
Felnézek az égre.
Mit látok?
Téged.
Ugyan, mi mást láthat,
Egy magam fajta ember, ki reggelente melletted fekve téged csodálhat.
Lecsukom a szemem.
Mi történik?
Megjelentél.
Hiába van nagyon sötét,
Te ilyenkor is pusztítod szomorúságom borús erdejét.
Kitárom a szívem.
Mi lesz utána?
Belevésed egy életre a neved.
Felesleges minden időhúzás,
A lehetőség adott, szeretlek és ez nem csak kósza látomás.
Hiányzol.
Jó ez, vagy rossz?
Inkább az előbbi.
Hiszen fontos vagy nekem,
Mindent, amit mondtál, komolyan tetted és nem csak játszottál velem.
Összekapunk.
Rendben van ez így?
Nincs, de kibékülünk.
Nincs erősebb, mint két összetartozó lélek,
Ilyenkor fátyolossá válik a kék ég, de a köd hamar eloszlik, újra érzem, hogy élek.
Tervezgetünk.
Nem korai még?
Dehogy az.
Ha valami örökre szól, értelmetlen várni,
Közös a jelenünk, ahogy a jövőnk is, rossz lenne az Élet nevű úton nélküled sétálni.
Elmentél.
Mi történik velem?
Magányos vagyok és bús.
De tudom, visszatérsz egyszer,
Emléked őrzöm, amíg nem vagy itt újra, amíg nem kiáltom ki a nagy világba a neved ezerszer.
Visszatértél.
Mit érzek?
Boldogságot és végtelen örömöt.
Minden rossz elhalványul,
Helyes döntést veled könnyebb hozni, ha egy elágazás elénk tárul.
Rád gondolok.
Egész álló nap?
Még szép.
Ha akarnálak sem tudnálak kiverni téged a fejemből,
Néha már a látványodtól örömkönny csordul ki a szememből.
Öregszünk.
Mi jön ezután?
Még mindig csak te és én.
Kettőnkről szól ez az élet,
Célom a te boldogságod és az, hogy csodásan élj, míg dobog a szíved.
Halálos ágyon.
Veled leszek?
Ez nem kérdés.
Kitartok melletted a legvégsőkig,
Amikor már a vég kezdetét jelezve utat mutat a Mennyországig.
Boldog befejezés.
Tényleg így van?
Persze, hiszen veled éltem le.
Elértem a célom, s most utoljára lecsukom a szemem,
Örömteli volt az én földi létem, elengedem a kezed, s hagyom hogy a víz hazavigyen.
