A Bertók Szimona felhasználó összes verse >>>
A cím nélküli
Lennék én nappal és
lennék én éj.
Lennék én száraz ág
az út szélén.
Lennék én hóesés,
didergő szél,
éktelen hasadás
a tó jegén.
Úgy lennék egyszer még
utcazenész.
Kalapban csörrenő
réz aprópénz.
Lassacskán cseppenő
erdei méz,
sajtokban zöldelő
nemes penész.
Lehetnék édesded
gyerekkacaj,
érdesen nyikorgó
orosz bicaj.
Váratlan vendég egy
fáradt napon.
Áldatlan sorsától
sújtott rokon.
Megannyi alakot
ölthetnék én,
mert énem illanó filc-
-tünemény.
Felcsillan, elmúlik.
Valódi ez?
Igazi lényem nem
merevlemez?
Tér melyben feltűnnek
pártatlanul
s eltűnnek éppolyan
gondtalanul,
látszatok, érzelmek
s gondolatok...
Vég nélkül áramló
hullám vagyok.
