A Berki Dezső felhasználó összes verse >>>
Már semmi dolgom itt
Az öreg liget ifjú tavaszán,
Egy bíbor alkony vesz körül.
Édes szagokkal kínálgat a lég,
De nincs egy szikra, mi bennem örül.
Egy ázott tollú kacsa felhápog,
Bús Fűz mereng madarak új dalán
S magához inti őt enyhítőn a tó,
Szomjasan hajtja fejét, vízre a part oldalán.
Két borzas veréb szerelmesen viaskodik,
egy huncut vizsla támadásba lendül,
Vérében sarkall a vadász ösztön
S a madár pár riadtan elrepül.
Mégis oly búsan fogja homlokát:
Látván könnyeimet, halvány színemet
A bíboros, lázas szemű alkony
S földre zuhant, merengő szívemet.
Falona kezeire gondolok most,
Szívemre szorítanám hunyt szemekkel,
Halvány mosollyal, asszonyos, szép kezét
És szentesíteném, öröm, könnyekkel.
Csábító nők jönnek és mennek,
Szerelmek indulnak útnak,
Egy mosoly kéne, de szívem meg se dobban.
Csábító nők, csak szememig jutnak.
Sötétbe burkol az elbukó alkony
S szívem nap, mint nap törik,
Mégis teszem szótlan a dolgom,
Pedig már semmi dolgom itt.
