A Berki Dezső felhasználó összes verse >>>
Lidérc
Szinte sosem álmodom,
Mégis üldöz egy rémisztő álom:
Egy üres szobában, mely hófehér,
Lassan megyek egy koporsó felé.
Nagy némaságban csak félő szívemnek
Zúgó harang dobbanása, töri a síri csendet.
A koporsó felé húznak túlvilági kezek,
Egy halottat most, meg kell, hogy nézzek.
Megyek halkan, remegve, nincs semmi nesz.
Ki a halott s, ha felkel, jaj, mi lesz?
S már ott állok bénulttá meredten,
A koporsóban kelthetetlen, én fekszem.
