A Berki Dezső felhasználó összes verse >>>
Abszentáció
Majd mindenben az arcodat látom: a szélben
Napban, holdban, a nyárban, a nyárfalevélben,
Tűzben, a vízben, a földben, a fényben, az éjben,
Őszben, jégben, jóban, a hóban, a szépben, a télben.
S ha lágy menüett száll az éjben át,
Én hunyt szemekkel gondolok majd Reád
S illatodat, ha elhozza kósza szél nekem,
Fáradtan zuhan mellkasomra bús fejem.
Egy-egy ritka, drága percet,
Szívemben majd féltve, óva rejtek,
Mint lelket a szép, tiszta zene,
Meztelen női testet a férfi szeme.
Mint tisztán sejlő hangokat,
Az éji nesz rejtve tartogat.
Mint sötét vásznával rejt az este,
Kopott fényt lágyan buja teste.
S a végtelen, ha hívogat,
A magában rejlő titkokat.
Rejtem, mint holtat a sír
S könnyeit, ki könnyetlen sír.
És féltem, mint jó pap az ipét
S őrzöm, mint férfi bánatát : szive ékkövét
