A Berki Dezső felhasználó összes verse >>>
Ady tavasza
Tavasz lángol itt mindenhol,
Ami szép, minden éled ma,
Vágy áradat költözött be
A buján ingó ágakba,
Élénk- elevenen szöknek
Szárba éltető, dús nedvek,
Rezegve sok-sok millió
Zöld falevelek nyüzsögnek.
Forrva pezsdül a víz, a fény
Szikrázik, szökken az árnyék:
Fény és sötét kergetőzik:
Virul színes, szerelmi játék.
A horizont szürke fala
Szélesen, büszkén megfeszül,
A nagy kupola pereme
Rajta kéklő körben megül
S remegve tartja a súlyát
A nagyot terpesztő égnek.
A kéjjel nyögő szélben
Korbácsolt mámorok égnek,
Csak egyetlen perc s a légnek
Huncut, fiatal szellőt szül,
Az felkerekedik nyomban
S széles ívben táncra perdül.
Új élettel s új erővel
Lejti a csábos násztáncot
S a tó arcára untalan,
Csintalan csókol gyűrt ráncot.
Zsong a föld, zúg a lég, a víz,
A világ sűrű csókban áll,
Rügyek pattogó, fakadó
Muzsikája messzire száll.
Minden tiszta titok-sejtés:
Mámor, csupa csók s csoda –nász:
Megesik minden élettel
S születik millió varázs.
Mámorát szüli a mámor,
Nászát a nász, csókját a csók
S mohón egymásra találnak
Tobzódó, kecses, kis kacsók.
Delnő pipacsok ringanak
Fesletten, kacéran, buján,
Piros tűz-csók csodákat
Mind a világra dobálván
S tóban fürdőző lányok szép
Szemérmét, amely meztelen,
Meglesi titokban, lopva
Játékos, pajzán képzetem.
