A Berki Dezső felhasználó összes verse >>>
Elhullott szírmok...
Elhullott szirmok édes illatán merengek,
Míg szelíd magány épít körém vad falat,
Búsan őszbe hajló síró, sötét fák alatt.
Torz arccal, szegett lábbal roskad a nyár.
Ferde napoknak s olcsó kacajoknak suta mása
Sötét ég könnyen tett, könnyes vallomása.
Sírnak szelíd szelek s magam sírva ázok
Zaklatott lelkem vézna vígaszára,
Mélán gondolok bíborest-mezők illatára.
Csók s ölelés volna most telt vígaszra jó,
Csókolni égő, vörös, illatos ajkat,
Mely szomjasan csókol csak és hallgat.
Nem akarok senkit, nem akarok mást,
Te kellesz, kinek arcát még nem láttam,
Csak is Te, kit könnyekkel sosem sirattam.
Szerelem kéne, melytől kurtább életem,
Veled Te asszony, kit álmaimban öleltelek,
Ébren kutattalak s máig sem leltelek.
Elhullott szirmok édes illatán merengek...
Mámortól duzzadó illatos ajkak, ó árva dalok,
Félek mire megjön, én búsan meghalok.
