A Aurora Darkheart felhasználó összes verse >>>
Túl sok érzelem
Még mindig gondolok rád,
Ahogy mosolyoddal megnyitod előttem
A boldogság kapuját.
Gondolok rád,
Ahogyan csak beszélsz hozzám,
Csak úgy áramlanak belőled a szavak
S ezek engem megnyugtatnak.
Gondolok rád,
Ahogy karjaidat körémfonod,
Vagy épp ajkaiddal számat lefogod.
Gondolok rád,
Ahogy néztél a már üres pillantásoddal
Majd később újra rámmosolyogtál.
Gondolok rád, ahogyan elkerültél eleinte
Majd inkább csak bámultál, ha épp láttál.
Gondolok rád, a sok boldog percre
S a sok miattad átsírt éjjelre.
Ha megjelennél, nem tudom mit kezdenék,
Előbb megpofoználak, mert így itthagytál
Majd megcsókolnálak, mert újra meglátogattál.
Sok bennem az érzelem,
Még mindig irántad,
Te csak ígérted hogy örökké,
Én viszont akaratlanul is betartom azt az örökkét,
Helyetted is.
Hiányzol, de úgy mégsem,
Szemedbe néznék, de valahogy mégsem.
Ha zenét hallgatok még te jutsz eszembe,
Hogy nevedet jól belevésted az eszembe.
Sosem felejtem már orcád vonásait,
Hangod tónusát, bőröd illatát.
Nem felejtelek téged,
Bár már csak a múlt köt össze engem meg téged.
Te már engem elfeledtél,
Eldobtál, mint a szakadt ruhát.
Nem feledem e tettedet,
Bizony mondom én.
Még mindig sok az érzelmem irántad,
Nem tudom, mikor apad le a kavalkád.
