A Horváth Erzsébet Julianna felhasználó összes verse >>>
Szanatórium Sopron
Lővéreknek tetejében
Ágaskodik büszkén, szépen,
Szanatóriumunk teljes fényében.
Sok-sok beteg látogatja,
Betegségét gyógyíttatja,
Parkját be-bebarangolja.
Kedves velünk itt mindenki,
Értünk szívét-lelkét kiteszi,
Nem is akaródzik hazamenni.
Gyógytornászok, fizikósok,
Lelkesen teszik dolgukat,
Meggyógyítják beteg kezünket, lábunkat.
Masszőreink keze között
Megpihennek izmaink,
Újjászületnek sejtjeink.
Egy szónak is száz a vége,
Alig várjuk, hogy jövőre
Visszatérhessünk ide végre!
Horváth Erzsébet Julianna /HEJ/
