A 89nikol felhasználó összes verse >>>
Szeretnek útra kelni mint vándor madár
Oly messze menni merre a szél se száll
Vissza sose jönni , vissza sose nézni
Repülni és zuhanni , távol, egész máshol
Ami fáj , hadd fájjon, a fájdalom mi hajt
Viharokon , zivataron visz a vég felé
Csak vigyen , eső hátán, csak vigyen át
Ahol már nincs más csak sötét fény
Ahol nem vár rám a Holdsugár árny
Nap fényének melege se éget fel
Lüktet a méreg mit a világ belém mért
Mar , bármerre is megyek, nem múlik
Megsebzett szárnyákkal, menekülni
Vissza sose nézni , csak szabadulni
Álmokkal nehéz szívvel messzire szállok
Úgy parázslik lelkemben, elvetélt álmom
Lassan kihuny a féltett szenvedély
Akármilyen messzire is tévedek
Hiába , hiába szállok , hiába a végtelen
Utolért , a halál magával ránt
Volt egy meddő látomás
Hogy egy nap , egy nap minden más
