A ST Black felhasználó összes verse >>>
Talán
Talán sokat vétkeztem
De mindig reméltem
A kezeid közt akartam lenni
Nem hagytam magam leverni.
De elszállt a szó mi egykor összekötött
A kés amitől védtél, most összedőfött
Sebek vannak rajtam kár is tagadni
A sötétségnek hagytam a testem elragadni.
Nélküled a lelkem is sötétté változott
Mikor elmentem mindenki engem átkozott
Talán hibáztam talán eleget szenvedtem
Egy biztos, a bűntudatot bizton megnyertem.
Elhittem magamnak azt a sok hazugságot
Éjszaka is hallottam a fejemben a baromságot
Ki hitte volna, hogy idáig jutunk
Mert egymástól messze futunk.
Talán bolond voltam, hogy reméltem
A saját tüzemben porig elégtem
A rossz irányba változtam, bevallom
De a te szavaidat bármikor meghallom.
Elengedtem az egész reményem
Mert, ha reméltem csak megégtem
Most is hiába várom, hogy itt legyél
S gyengéden a meleg karjaidba vegyél.
Talán az ölelésed az egyetlen gyógyszer
A gyógyulásomhoz a létező módszer
De egy bolond vagyok, amiért ebben hiszek
Hiszen én mindenhová csak rosszat viszek.
Elengedtem kettőnket, mert lehetetlen
Bevallom neked, a szívem tehetetlen
Tudja jól, hogy ez nem helyes
Mégis nagyot dobban, amikor nevetsz.
Kordában tartom és nem engedem
De van, mikor csak úgy elfeledem
Olyankor rohan hozzád és ölel
De sosem lehetek eléggé közel.
Talán ez a sorsom talán így helyes
Ez a bűntetés, amiért a szívem heves
Túl sok érzelem lebeg már benne
Bárcsak ne a szerelemmel lenne tele.
