A Bea felhasználó összes verse >>>
Jelenség
Mekkora lendület! Mintha száguldana, mintha a fénnyel versenyezne. Vajon hova és meddig fut? Világunk hét csodája nem ér fel ezzel a jelenséggel. Miért nem írtak erről könyveket, miért nem zengtek ódákat, még csak meg sem zenésítették?
Ha jobban megfigyelem, mintha eszeveszetten rohanna, de annál sokkal gyorsabban. Ámulok...nem láttam még embert így szaladni. Talán versenyre készül, vagy rekordot dönteni. Kinek jut ilyen eszébe: kivetkőzve önmagából csak rohanni előre...? Közelebb léptem. Akkor láttam, hogy akadálypályán fut. Minő bátorság! Házakat, fákat, erdőket ugrott át. Embereket, állatokat, játékokat tiport el. Törülközőt, pénzt, vizet utasított el és dobott el magától. Haja lobogott. Tüdeje nem merült ki, lábai nem fáradtak el. Úgy lökte el velük magától a földet, hogy én is éreztem. Azt reméltem, hogy megáll, vagy legalább lelassít. Akasszák el, bomoljon ki a cipőfűzője, essen el!
De ő kitartott, még hét évig futott. Naplemente előtt látni lehetett az arcán felcsillanó önfeledt mosolyt, amint utolérte önmagát. Akkor megállt, és sóhaja széllé változott.
