A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
NAPKELTE / A RIVÁN
.
Àltalàban csendes a tenger èjje-
lente. Gond nélkül körülér merészen.
Összeférünk szép elegáns viszonyban,
s szól a javamra.
-
,,-Jöjj, maradj itt untig: az Ég feléled.
Mindig így vàrod, keserűn. Javadra
átcsap átlátszó csalafinta nyelvre,
s hajnali borra.
Támolyogsz \\\'vérem, keveregsz sebezve?
Hagyd magad! Meghív kora társaságom.
Ütközik, sújt kényszeredett világod?
Semlegesítsed!
Hajt a tág, pökhendi világ, legázol,
hallgatag, szívós alakod határoz?
Egymagad dönts! Tán ezer évre megfor-
dulhat a sorsod.\"
-
Bujtogat buzgón. Na, keresztülugrom?
Fészkelődöm, lépjek-e? Mákonyálom:
...elvonultan, nyílt palotában élek,
s félreesően.
___
...ténylegesen csak...
kórosan vágyott menedékhely erjed
bennem. Eszmélet zavarog keményen.
... Védelem? ...fellel valamennyi léptük,
s vészes a mérgük.
Rendhatóság űz. Szilaj ellenőriz,
s őt valóságos diadal lerázni.
Kényszerítő, életerős igény ez
... célratörően.
