A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
+ -
.
Tél. Sírig tartón épp most álljon le a Földünk?
Váltóláz, örök alkony rámszáll. Íme, döcörgünk,
dermedt él döfköd, fáj. Trancsírozó szele szétvág
létem körvonalán. Űrmélyi hiábavalóság
gyötrését számon kérnem...Forr, súrol az ihlet:
nyáron az ürmös fény éltet, tudd, megveszek érted!
