A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
HOLDNYAVALYA
. L. Pirandello, Taviani testvérek után
Izzasztó nyáréj. Rejtőző tébolya sújt épp,
dermedt, hangtalan ég, környék. Ébreszt a megérzés.
Légszomj fullaszt. Végtelen űr, csábít keze végképp:
fák a tetők magasán felakadt kénsárga sebészkés.
Bősz telihold - ráérőn átvillant - esze megfejt:
,,-Hajjaj, elérlek! Mustrád sejtet, felfed a rejtjel:
hívatom, elbánok lelkeddel. Nincs aki elrejt!\"
Dráma: feszélyez a perc, égő színtéren, ej, elnyel.
Átizzott emberhúst rángat a jéghideg, élő
csonkon. Szétpattant test és lélek. Tusakodnak.
Rászolgált megtorlás. Önvád ráz. Belül él ő.
Pályáján megtűrt felhőcskék. Éj az övé csak...
- - -
...virrad. Színek lángjai, versek hangjai...Éljed!
Mákonyos ébresztőt a Nap arca, a bíbora hint el.
Várunk, lelkesedő muzsikás, ó, hangszered érjed!
Istenek arcai védenek, és Árkádia zöldell...
