A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
MULATSÁG
. Zűr kavarog, köde lendül. Erőteljes hanyag estély.
Összefutó terebély illatok. Ellep a mély.
Lázkiütés. Szabad út. Mulató vendégsereg áthúz.
Nemtelen arculatunk, fröcsköl a hangszalagunk.
Illatozó eleség ha, fogy, azt pótolni legelső.
Féktelen árja felönt, dőzsöl, el-eltelik ő.
Néked előjogod új lakomázást tartani. Kérd hát
- vágyakozón őlel át - ürmös ital zamatát.
Elfogy a hús, kiürült az ezüst tálkád. Ide sűrűn
végy, szedegess. Sietünk, rögtön, ej, ünnepelünk!
Tűz, komisz életerőt utasítgat. Lényege számít?
Hogyne! A tánc bizonyít, érzete felszabadít.
Élek-e? Lump hevület bekerít, rablánca na, felszít!
Létem ez? Átmelegít? Roskatagon kifeszít.
Langyhalom. Éjszaka úri nyalánkság, csócsa a járdán.
Elfogy. Eb ízlel, imád. Züllik a hulla. Falánk.
