A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
LÁTOGATÓM
.
,,Orrod mint Libanon tornya amely Damaszkusz felé néz"
(folytatom)
Izzó ajkaim között mindvégig bódultan tartom én,
s küldöm rajta velőmnek nyögdécselésed remegését.
Szaggatott dallamok hasadása mákonyosan vibrál,
s markolom a küszködést, láncolata egybefűz, megráz.
Gőzölög és ver a víz. Eleven bolygóközi térség,
s tágul. Akárcsak a kéj. Gyönyörűm, végünk legyen, épp most?
Hódolok. Átölel édene. Nászán, Ő lebeg egyre.
Íme, latolgatom: éjszaka térdet hajtok előtte!
Senki se leskel az égi magasságban? Vak a költőm?
Senki se leskel az éjben? Előtted nőm, leborul a főm.
Én Uram, oly kegyes! Ó, Te szemet húnynál-e megértőn?
Földi király vagyok éjtsnap. Ez albérlet sima lépcsőn.
