A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
VAKMERŐN
.
( King Crimson: Islands felvétele utàn )
Forrásfakasztó
vágy és remény láza küzd
összeláncolva
bolygóközi térségben,
s különös közelségben.
- - -
,,-Tegyél le, Félhold,
magam megyek úgyis már.\"
Osztódik az Ég.
Jelet éget arcodon,
járj-kelj a Napvilágon.
Felszakít fényed,
illatosan, ámítón,
s perzsel a Hajnal.
Készülj, fogadjuk egymàst,
feltörő Vilàgosság!
Te, ámító Nap!
Gőgös bérenced leszek,
kék, zajos Eső.
Elcsapjuk a Szélfúvást,
üldözzük az Elmúlást.
A Verőfényed
ellenszolgáltatása,
kèpem: Három mag.
Sürögj-forogj, s vibrálva
rádöbbensz a nyitjára.
Űrnek peremén, üzenj nekem, s indulás,
Letaszítjuk a gáttalan Hírvivőt,
Vágóélen határtalan tisztulás,
Fogjunk neki, s tèpjük széjjel az Időt.
Mindenségben mély kitöltőn tébolygok,
Nyomon követ, vonz ez a hely, s tesz bölccsé,
Emelek fenn új sorsdöntő Égboltot,
S arcod dísze, tiszta lelkem ötvözné.
Körpályánkat újra vágyom csiszolni,
Színre lépünk a megújult hírünkkel,
Űzlek-hajtlak, kizárt nekem inogni,
(S ki lennék én? Hallasz rólam félfüllel?)
Átfoglak a sötét anyag hullámán,
S igazodok időtálló ívpályán.
,,-Összepakoltál?
Indulunk valahová?\"
Égtájak felé!
Jelem, Vágyam rád talál,
mondd, vakmerőn tartanál?
