A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
ÁTOK
.
(két hangra írva)
Ezredéven át
veszett sarokvas varas
foszlánnyá hasít.
Aszik a bőr, a réteg,
olvaszt a szennyes méreg.
,,-Áttörő festet.
Írás sincs rőt köveden.
Ecsetcsapás. Csak.
Egyszer úgy elkaparom
a lappangó gyilkosom!\"
Nembeszélő hun nő elkezd dalolni,
Kiénekel, csipkelődik, s csúffá tesz,
Fönségesen kéne neki tapsolni?
Szeszélyes ő, s védhetetlen hullámhegy.
Önmagamban vak békétlen időzök,
Ősi vágyak pazar heve mind felbujt,
Meggyújtatok, ha visszhangzón kitörtök,
Várhatóan, s bizonnyal az ész elhull.
Tapadósan hömpölyög, forr, áthalad
A kővé vált lobbanékony könnyű éj,
A szenvedély, s ezúttal is ránk akad,
Mint vékonyka, de acélos kagylóhéj.
Túléljük a jelent, mint Jim Morrison,
S féktelen tart, már ameddig Babilon...
,,-Csalsz, versz, törsz. Nevelsz...
Keserű véred zülleszt:
állom mint kéjenc.
A Hölgynek jár oltalom,
de életed átkozom!\"
Homlokod sűrít:
benn bővizű folyócska
alkot és teremt.
Testecskéd lávatava
ütős, való versstróFA.
