A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
ARACS
.
Hajításnyira
szorító peremen túl
Isten tenyerén:
az elfeledett kegyhely
omló szentélyünk, Aracs
Nincstelen tájon
réges-régi lüktetés-
sóhaj és fohász.
Irgalmat nem ismerve,
kötődéssel érkezem!
https://www.youtube.com/watch?v=9MG3ldOj1AY&feature=youtu.be
