A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
NÁSZ
Üldözés és kéj.
Leplezetlen násztűzben
tudom, lekötnél.
Átütő lágy hullámon
érzületünk elmerül.
Magadévá teszel, elzavarjuk a magányt?
Mondd, hogy igen, délibábot sem bánva,
Izlelgessed a legfőbb vad hajszát,
S tagjaiddal gátolj minden akadályt.
Kötelékünk mákonyos kór, s hajnalíz,
Lánc bolyongunk, nevet hamar cserélünk,
Óriási vágy, sóvárgás, akt vakít,
S ölnyi széles rianás közt ellépünk.
Ellazít a lágy delejes hajnalpír,
Óhatatlan fodroznak az atomok,
Csellengök ők ... kedvük, céljuk igazít,
S nyújtom át legédesebb vagyonom.
Megosztom ma szerveimet ővele,
S bemelegszik viadalunk főtere.
Szilárdan tartom
a bokádat. Harapom,
el ne párologj.
Csitt, az alám gyűrt fogság:
múlhatatlan helyreáll!
