A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
ZÁRSZÓ
. S rám tör a rémület, átfog a sírkert hantjai mélyén.
Vési ború a velőt, elnyel az életigény.
Űzöm a nappali fényt, teliholdat zaklatok. Ázott
gúnya sanyargat, aszály égöve körbefutott.
Por, piszok összecsapott hada szikkaszt. Hangtalan önvád
roncsol, okád. A kopott maskara ér-e fohászt?
Színaranyad lebegőn idedobnád-é, eleven lét?
Háborodott zuhanás súlyt: zavarón. Kimerít.
