A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
N(Ő)M
. Szabó Gábor: Femme Fatale
Oldódik a lelked, nos, bevár engem?
\"Dehogy, elmoslak dühödt fényár nyelven!\"
Serceg jegyzetem oly nagy ingoványa.
Tollam terhe hörögve hátraszédül.
Tépáz nőm csupa ronda villanása.
Túlélnék napirendi zúzda nélkül.
Érzésem, mi vezérel űr felettin,
Lelkem feslik, idővel összezárul,
S ingerlékeny önérzet ötvöződik.
Válts, kapsz újra esélyt...de ő elárul.
Ördögfűt fed a bájos öltözéke.
Szikkadt csont üledék a drágagyöngyön.
Szándékszik sohasem lazulni...végem.
Lonc önkívületem veszélyt üvöltöz.
Végsőn felriad énem és leszámol.
Markon fogja a kart, amely leláncol.
Érintés és újabb érintés, napi szükség
széjjelhull. Elképesztően ej, átkarol éhe.
Elméd váltig másít. Szárnyalgat maga kedvén,
Bőszen ijesztget, hozzám fér. Széttép ez a rémkép!
Nyújtok támasztó kart. Ráköp testesen. Őrjít!
Kézen fogjam kőomlását? Érc pöröly eddzen?
Á, dehogy, oktalan és látszat vétség szele feddjen!
Gyöngyszem acél szálkája tör és zúz.Végzetes ékszer.
Vègre hajlandó vagy-e máshogy égni?
Engedékeny légy, örömöm remél ma.
Céllal ajzott zsémbedet, őt, elűzzük?
Megtör? Aligha...
\"-Botlik ám célod, simulok javamra.
Lestrapállak, hátraszorítlak újra.
Bábum, elnyellek vihorászva...rejtve
Nő leleményem...\"
https://www.youtube.com/watch?v=Hpmg7X5_Yyg
