A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
BUJDOKLOK
. Szembetűnőn féktelen ősi éhhel
sorscsapás tépáz, hiszen érti nyelvem.
Ütlegel méltatlan a terjedelmes
Hasztalan Élet!
Bennem áskálódik elégedetten,
cselvetéssel testes ebadta rèst lel.
Felhasított gennyesedő közegben
foszlat örökre?
- - -
Tèrj magadhoz! -Tervezem. Ezredévre.
Felriasztott agykoponyám beenged,
s éles ívpályádon oly észrevétlen
álca a Vègzet.
Vakmerő lennék-e? A szívverésed
hajszol engem kènyes emelkedetten.
Széthasított ív...A világ kikerget...
Látsz-e Szelíden?
Szóval? Ettől kezdve miként lesz? Áldlak?
Délibáb rejtélyed ezüstje villan?
Csüngve, meggyengülve belázasodjam
újra meg újra?
- - -
Élet...undok szerkezet alkotása,
zajtalan sínylődik az ember árja.
...ródd ki rám, ródd Ég kegye, számadással,
s alku kizárva.
