A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
VAKUTCA
szemmel látom,
az ember kivész balgán,
mint csendes fordulat...
űz-hajt vitatott pompát,
s magára húzza poklát...
-Vágyódsz-e egy sétát tenni énvelem?
Csábít kertészetben egy kövirózsa,
-Felhevült szakértőm, rám pillantást vess...
-Rögvest szerezz meg, mi több, birtokolj ma!
Zűr szavak, vén, ájtatos fondorlatok,
Ám az árengedmény lazán célba ér,
Intő jel hull csillagomra, s borzadok,
-E kőfalon álljunk meg, por gavallér.
-Történjék úgy: élesen középre húzz!
-Túltelít a gyöngyöző életöröm,
-Hosszabban ölelget itt a Nap, s ágyúz,
-Féken tartanál, azaz lekötözöl?
-Ha így egyhelyben szárnyalva súghatnám,
-Semmivé válj, hisz itt lesz az új hazám!
...földre loccsant káprázat,
s átmetszett idegszálak...
hajszolt békében,
s kölcsönös függésben lenni,
mindez éden?
