A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
KÜZDÜNK
L+Z
titkosan,
mint rejtett római vízhálózat,
összefutunk...
tollam, s vágyunk egybeforr,
bár derűnk még eltiport...
messze elvergődünk,
odaérünk
bő, csapodár rítusért...
útra kel ölelésed,
s feszt reneszánszod éled...
lopva sem áll fenn
esztelen, korcs képzelgés,
s úti célunk él...
jó okkal élesítünk,
s kedv szerint odaérünk...
fényár magához vonz,
formába önt, s rám mér
nyíló ébredést...
közel a reggel, dél van,
s szűk létünk zaja csillan...
maradok kísérőd,
újból kiteljesedünk,
lépj, s indulunk...
el fog jönni, s elszállunk,
hát, vég nélkül utazzunk...
könnyed száztíz nap,
gyöngy világkép,
zajos óda a jövőért...
tönkrevernek, sejtheted,
gigászi gaz rejtjelek...
eszmecseréink
felemás természetű
kifordult tények...
látnoki borzongások,
sőt, nem várt golyózápor...
ősi napkelte
tiszta vérvonalunkra
pajzán rásimul...
felajz a pikáns árnykép,
s mély érzésem hozzád ér...
