A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
szentbeszéd
szilánk felszakít,
vérem levegőért ráng,
s üszkön érek célt...
míg űz minden életnedv,
ráébredsz, nem téveszthetsz...
éjtnap, s önös érdekből,
ember vérét
ármányra gerjeszti...
kitörsz-e szenny mélyéről?
tévhited ámít, s rád dől...
pirkadat, egy ideje,
könny gyöngyharmattól
megfoszt...pokol lesz...
sűrűn érkezik vágyam,
nem hagyom itt csontvázam...
hát, min megyek át?
szirt sem reped szét önként,
s mégsincs bűnlistám...
szűkös türelmi idő
csak késleltetett ménkő...
