A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
pátosz
mint ívelt pengék,
észlelem karmaidat,
s szít a lángocskád...
kell a cinkos, elszánt társ,
s sorsszerű a bujaság.
hűvös szenvedély
mikorra élénkülsz föl?
s kiszínezhetnél...
kifagytam a lelkedből,
a legédesebbjéből?
kérlelhetetlen,
s unottan ránt magával
a bronz napszállta...
leterít, de túlélem
őt, nagyjából-egészben.
kettéhasadt kincs,
mély érzéki teljesség
elégethető..?
igencsak összekuszált
a sima bonyolultság.
...és sejthetően
a tartalék kiapad,
sietség nélkül...
eszelős asszonyunk volt,
s nagyszerű bonyodalom.
- o -
egyből felbecsül,
sarkamban a zuhatag,
átfon az élet...
távoztál; létrejöttem,
magamban a szentlelked.
