Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>



N. K.

a filmvilágból

Tart,
tapint,
fél kézzel
magához ránt,
s kettétéphetne.

Alakításod
gyöngysora izgatóan
vágyott kór, ragály.
Dől a sóvár jeladás,
s özönlik a megrovás.

Mit érintesz, mégis hová tartozol?
Nem osztozol, semmikor sem ismétlődsz?
Kéjelgő a szereped, vagy kőpokol,
Színjátszásod adottság a háttérből.
Kifinomult. Felemelő vállalni,
Értelmezni a szándékod képletét,
Folyton-folyvást a tehetség áthallik,
Bár az álszent világnak ez próbatét.
Bíráskodik, s a józan ész messze jár,
Emiatt a tekintélyed fénykönnyű,
Bármennyit is írogatnak így barbár,
Az apróbetűk bókolnak tűztestűn.
Érdeklődő szerzet vagyok elfedve,
De döntöttem, megszólítlak, érezve.

Adj életjelet,
hisz karöltve jársz vele,
százféleképpen.
Fesztelen köt a színtér,
s egy lélegzetre célt érsz.

Fogaskerékként
gázol belém
az Ékkő...
Bánjam?
Tart.


To Top