A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
NERO
Mindig zavaró
támadásra készülök.
Sajnáljam? Soha!
Tekintélyem vétkezik,
s jövőm szálanként feslik.
Álnok bármi nagyratörő taktikám,
Gátlástalan elmozdít a dicsszomj,
Mozdulatom, képzetem csak rangkórság,
S agyontipor a kisiklott déli hold.
Vonzódásom, híg készségem százarcú,
Nyílt ármány és torz fondorlat, kit szánjak?
Mit bánjak meg? Mulatságom édes-bús,
S döntéseim korcs szolgák közt szikráznak.
Bronz képmásom Rómát hamar kikezdi,
Megriasztott érverése gerjesztő,
Felém hullnak cinkos ihlet cseppjei,
S versbe öntöm, megéneklem pengetőn.
Tébolyom bő zavarán túl kémlelve,
Sem istenek, jelek dehogy léteznek.
Céltudatosan
teret szakítok neked,
s egyensúlyozok.
Kimondom az aljas szót,
s átmenet nélkül rázkódsz.
