A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
VESZÉLYES SZAVAK
Öröktől fogva
szakadatlan felreped
az összhang magja...
Kitervelt gyötrés tipor,
amit szólsz, folyvást inog...
Nem ritka élmények azok a szavak,
Kortyoljuk a Gondviselés szándékát,
Koronként kitörnek e fenevadak,
S valóságos világítórakéták.
Azonos álarc bújtatja mindannyit,
Őket akárki felleli perzselőn,
Hatásuk világunk körül visszhangzik,
Nyakra-főre rém jámboran, s lüktetőn.
Fellökdös valamennyi szótöredék,
Szándékkal szaggatnak a kezdőbetűk,
A szavak árny-keze rút kőnehezék,
S mégis tövünkbe lopóznak fénykönnyűn.
Tény, sekélyes elménk kitapintható,
S cudar álnokságra örökkévaló...
Átható méregoldat
lepi el csillagunkat...
Éjt, s nap körülvesz
a körmönfont ámítás,
s elrongyolódunk...
