A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
F. TRUFFAUT UTÁN, SZABADON
Velőben csapong
a vérgőz csöpp párlata,
mint érzéki vágy.
Kesernyés-csípős kísértés,
s édes-fanyar túlélés.
Kikapcsolhatatlan életösztönök,
Hatalmi körei szemmel láthatók,
Ha törik, ha szakad, belédütközök,
S határvillongás a csillagtakaród.
Fél fejjel hölgyem emelkedik fölém,
\"Szívesen bejárnám unos-untalan,
Lőj a zongoristára film fénykörét!\"
Oh, mit agyalsz ki, reményem-sugaram?
Sejtem egyrészt, az öldöklésen töprengsz,
Azalatt szintúgy izzít a bujaság,
Kéjnedveidbe gyömöszölve fetrengsz,
S patinás szerveid az akrobaták.
Deja Vu rakoncátlan szenvedély szít,
S szól örök időkre a verítékcsík...
Keresztirányba
a csapongó vágyálmok
végképp fellöknek.
Őrjöngve vándorolnak,
magyarán, záporoznak.
