A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
CSENDÉLET
Telítődik-e bennem diónyi veretes csend?
A szabályos lágy élet szakadásig elkerül,
Nem várt jelképrendszere mérsékelten megrezzent,
Ordít a gyötrés, émelyít, bár végül elmerül.
A gúnyolódó langyoslét, hogyha végigcsorog,
Parthoz csapna, holott sírig vétek széjjeltörnöm,
Lefogna...színtelen végigmér\'...ám alkudozok,
Meglehet, színarany szálat akaszt most a körmöm?
Vaskézzel a közizlést balsiker visszaütni,
Kizárhatatlan az értékrendi ősháború,
Vereség körvonalaz...van mire felkészülni?
S felszökken, bizonnyal, egy tövises fűkoszorú.
Koronként a kapálódzó, sivár szó az érték,
Becses a fölnyitott fagyseb, s mindenkor tündérszép.
