A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
ELLENTMONDÁS
Megoldanád-e?
\"Na, ugyan mit kedveském?\"
Adj életjelet!
Isteníthetsz, s karmolhatsz,
hisz közöny, s vágy közt vágtatsz.
Visszatértem...Pátosz cipelt...Elmentem,
Egyszer-másszor felhasít, hogy megbánjam,
Hol van az már? Kétségtelen felsercen.
Nézd át lelked. Árgus szemmel. S elszántan,
Lángra lobbant elméd éle túljátszik,
Így dehogy hoz felém az ár szerepkört.
Az elgondolt óhaj földig szétmállik?
Szennyes nyelven, s rongy fogással félrelöksz?
Bizonytalan gyöngy borzongás villanyoz,
Alakod rém szigorúan kisimul,
Az első hang felkavar, most rohamoz,
S kórságod a gennytől bizarr kivirul.
Tűrhetetlen, hogy mindketten kétkedünk,
Szemünk köd-tánc, s kifordulva szétesünk...
\"Néhai kincsem,
hát küszködj a válasszal,
lázadj céltalan...
Csontosarcú faragvány,
dől a cudar hangfoszlány?\"
