A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
ELLENTMONDÁS
Megoldanád-e?
\"Na, ugyan mit kedveském?\"
Adj életjelet!
Isteníthetsz, s karmolhatsz,
hisz vágy, s közöny közt vágtatsz.
Előnyöset ki tudok még találni?
Te világrész, levegőég, kisfelhő,
Múlt és jövő...célszerűtlen hátrálni,
El nem ereszt, kérdőre von sistergőn.
Visszatértem...Pátosz cipelt...Elmentem,
Egyszer-másszor felhasít, hogy megbánjam,
Még itt van, döf, s kétségtelen felsercen,
Nézem lelked...Árgus szemmel. S elszántan.
Az első hang felkavar, most rohamoz,
Elkaptam - egy szuszra - a heves sodrást,
Bizonytalan, gyöngy borzongás villanyoz,
Összecsengés elvész, s ontja a lármát.
Tűrhetetlen, hogy mindketten kétkedünk,
Szemünk köd-tánc, s kifordulva szétesünk...
\"Néhai kincsem,
hát küszködj a válasszal,
lázadj céltalan...
Csontosarcú faragvány,
dől a cudar hangfoszlány?\"
