A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
TŰZFOLT
.
...Kő-árok, Vájat,
vezess, mi dolgunk legyen?
ruhám leveszem.
Éleslátású szűrőn,
végy szemügyre, feltűnőn.
Álmot látsz, mihelyt
tűzfoltjaim kutatod,
álló testemen.
Becsben tartom ujjaid
felvillanó vágyait.
Szerte kéjsóvár özön. Égi hála,
ellened nem küzd a világ valósan.
Ős szövetséges, csalafinta vágta,
s nincs zabolázva.
Rátartós, fejvesztett izgalom, összerogyaszt, nyír.
Szétrobbant gyöngyszem tép, rázódása irányít.
- - -
Elszabadul puha, százezer, ördögszórta reménykép.
Ellep, akár a penész. Sercegő, botor ész.
...sártenger, csönd, szendergés ...
...csatakos gúnyám, fenn csizmám...
gyönyöröm silány vadszőlős,
tőröm fent, vérmes ördög.
Mellékút, tetten érnél?
Felijedsz szédelgő álmom,
körömízű ínnyel súgom:
\"-Szörnyű ez Fénykövecske,
Lila Szemcse...gyér ámítás...
...megszenvedett napkelte...\"
