A Béla Zentai Tóth felhasználó összes verse >>>
NYÁRI HŐHULLÁM
.
Lobog a mindenség föntről,
hőeső-kisértet pörzsöl,
locspocs zsarátnok megvesszőz,
s huh, de taszít az embergőz.
Kívül-belül csatakos kín,
ragadós szurok, váladék,
tökéletesen elborít,
s tikkaszt fokban a negyvenkét...
Mereven üt a verőfény,
rikítóan, hivalan tapad,
markod, ostorod riogat,
s hasztalan az ellenkezés.
Folyósodom az aszfalton,
mint tölcsér fagylalt a napon,
magával ránt a hőhullám,
s célba ér,-fix a haladás...
