A Bojte Dániel felhasználó összes verse >>>
Vihar
Itt ülök a szobámban,
Nyugodtan és magamban,
Dörög egy jó nagyot,
Nagyon ömlik az eső.
Csak ömlik...
És ömlik...
De sokaknak ez mennyire jó,
Mert meglocsolja a földet és a termést.
Villámcsapást hallani!
Ó, Uram, vidd el innen ezt a vihart.
De, az eső csak ömlött és ömlött...
Milyen hirtelenül megváltozott minden,
Míg más folyamatosan bűnöket követett el,
Addig a többiek csak imádkoztak
Miért van mos itt ez a vihar?!
Miért kell rettegnünk mások bűnei miatt?
Miért?! Miért kell így élnünk?!
A válasz, bennünk rejlik,
És, ezt mi is tudjuk nagyon jól,
Mert mindannyian vétettünk valamit!
Beszél a családtagok közül az egyik,
És, mikor meglátta a villámlást, mondta:
Jó ég!
Gigantikus dörgés, remeg a föld,
Majd hogy nem szakadt szét az ég!
De, az eső csak ömlött és ömlött...
Nézzétek, micsoda szél!
Nehogy kidöntse a fákat!
Ezt nevezik Isten haragjának!
Egy villám, két villám, három villám,
Na, ez nagyot fog dörögni!
És, megtörtént...
Csendesedik a vihar és lassan elmegy,
Ám, de tudjuk, hogy ez még csak a kezdet.
Bent ülünk a házban,
Bent, a sötét szobában.
Erősödött a vihar és ez nem jó,
Persze, azoknak, akik mindig csak bűnt követtek el,
Isten kegyelmét kérik!
Pár óra elteltével, az ég elcsendesedett...
Egy ember hangját se hallani odakint...
De, szörnyű elképzelni, hogy milyen károkat okozott a vihar!
Messze, messze van már...
Máshol tombol már...
A hangos, haragos, heves esőzés után,
Csak a nedves földi emlékek,
És, a károk emlékei maradtak meg.
