A Polyik Vivien felhasználó összes verse >>>
Bosszú homálya
Nagy a fájdalom,
Értetlenség ül a vállamon.
Homály, kérdések,
A múltból képsorok jelennek meg.
Hol egyszer fény, s béke volt,
Ott most fájdalom, s bosszú honol.
Méreg és düh,
Mely egyre csak űz.
Hogy is mondják,
A harag rossz tanácsadó tán?
Badarság…..
Felsorakozik a halott sereg,
Bosszút követel értetlen haláluk felett!
Egyre erősebb a homály, s köd,
Mely poraik felett köt.
De jön a hajnal, s a fény,
S a bosszú homálya elvész.
A megtorlás elmarad,
S az űzött vad már nem szalad.
