A Márton Szilárd L. felhasználó összes verse >>>
nulla óra
könnyen megbomló, kénes szerkezetek
válnak köddé, olvadnak vízzé, forrnak szénné most.
ez itt egy nulla óra.
levedlett előítéleteinkre, csúnya tapasztalatainkra
könyökölve ülünk, egymással szemben,
egyre inkább egymásra hangolódva
nem kérded semmim és
nem félted semmid
új szél ez
csúcsokat élez
tejfehér habokba
halványan sejlő reményeket
az életből a sűrűt, a rengeteget
a rettegettet
talán. akár.
és nem mondod, persze, s lehet nem reméled
csak érzed
értékeled s amíg él
megéled
mert lehet, hogy csak egy röpke mozzanat.
és, persze: lehet, hogy nagy és örök és éget
mint a nap.
félelem nélkül
tavaszkor
tavaszban reményül
ébred öntudatra pillanatonként
minden pillanat.
